Szeretettel köszöntünk a GAMMA GT Szenvedélybetegek Mélykúti Önsegítő Csoportjának honlapján

ÉLETEMMEL - ÉLETEDÉRT!
Adatvédelmi nyilatkozat
Bemutatkozás
Elérhetőség
Imformációk, hírek
Lelki napok
Támogatóink
Társszervezetek, kapcsolatok
Igyunk-e az egészségünkre?
Az alkoholbeteg útja
Mindennapi rombolás
Kiút a mélységből
Társult betegségek
Fiatalok és az alkohol
Nők és férfiak
Függőség
"Társfüggők"
Galéria
Kreatív Műhely
Keresztút
Tanuságtételek
Gondolatok
Imák
Gondolatébresztő
Nekünk írták
Újabb imák
Alkohol teszt
Rózsafűzér


Kit nevezünk szertől függő szenvedélybetegnek, például alkoholbetegnek?

Az ember azt hinné, hogy erre a kérdésre könnyű a válasz: aki valamilyen drogból túl nagy mennyiséget vesz magához, az szenvedélybeteg. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Hiszen nem mindenki reagál ugyanúgy valamely szenvedélykeltő szer egy bizonyos mennyiségére. Ezenkívül a használat, a visszaélés és a függőség - és ezek fogalma - állandóan keverednek egymással. A köztük lévő határok egyrészt nincsenek pontosan meghatározva, másrészt igen kevéssé ismertek. Sokszor maga az érintett sem veszi észre a betegség fejlődését, mert a függőség nem "fekete-fehér" alapon jelenik meg.

Ezért a függőséget a szer használatával összefüggő szokások alapján a következőképpen határozhatjuk meg:

Akkor mondjuk valakire, hogy szenvedélybeteg, ha

a szer szedését nem tudja abbahagyni anélkül, hogy ne
lépjenek fel kellemetlen testi vagy lelki tünetek,

vagy

ha ismételten akkora mennyiségű szert vesz be, amivel
károsítja önmagát vagy másokat.


Tehát nem kell ahhoz valakinek naponta vagy töméntelen mennyiségben szenvedélykeltő szert magához vennie, hogy függővé váljon. Szenvedélykeltő szernek számít bármilyen alkoholtartalmú ital, gyógyszer s a törvény által tiltott drog.

Az alkohol és sok gyógyszer esetében is gyakran vezet függőséghez az, hogy az ember bizonyos időközönként vagy tartósan leküzdhetetlen vágyat érez a szer megszerzésére és bevételére, illetve az adagok növelésére.

Bár a környezet számára sokszor világos, hogy az alkoholbeteg súlyos beteg, maga az érintett ezt mégsem veszi tudomásul. Sokáig azt hiszi, hogy ő sem viselkedik másként, mint bárki embertársai közül, vagy máshol keresi az ivásának okát. A betegség velejárója, hogy az érintett akkor sem akar tudomást venni állapotáról, ha az ivás következményeként már a teste is súlyosan beteg.

A beteg éppen az ellen a segítség ellen tiltakozik, amire szüksége lenne. Ez teszi a függőséget olyan veszélyessé, és ezért végződik gyakran halállal anélkül, hogy bármi komolyabb kísérletet lehetett volna tenni a kezelésére.

Nagyon kevés alkoholbetegre jellemző a lezüllött és lecsúszott iszákosokról kialakított, előítéletektől hemzsegő kép. Az úgynevezett átlag alkoholbeteg felelősségtudattal, munkahellyel rendelkező családos férfi vagy nő.

Az alkoholbetegek olyan emberek, akik az ivás révén lelkileg és /vagy/ testileg függővé váltak az alkoholtól. Olyan emberek, akik ha egyszer elkezdenek inni, nem képesek az ivást tartósan kontrollálni vagy keretek közé szorítani. Legalább időnként ellenállhatatlan vágyat éreznek az alkohol után, amely egyre nagyobb jelentőséget kap az életükben. Az alkoholbetegek olyan emberek, akik valamikor, életük egy pontján elkezdtek inni úgy ahogy ezt bárki megteszi, aki társaságban iszik. De egy idő után náluk az ivás nem szabad elhatározásból történik, hanem kényszerből.

Nincs olyan meghatározott viselkedésminta, ami minden alkoholbetegre jellemző lenne.
Az a mód, ahogy az alkoholbetegek isznak, valamint ivási szokásaik is többnyire teljesen eltérőek, és a következmények is különbözőek. Egyes alkoholbetegek naponta isznak, mások bizonyos időközönként, megint másoknál egészen hosszú idő telik el a következő bódulatig. Egyesek töméntelen mennyiségű alkoholt isznak meg, ezzel szemben mások keveset. Egyesek csak sört isznak, mások csak bort vagy rövidet. Mialatt az alkoholbetegség néhány embernél már fiatal korban jelentkezik, másoknál csak évek során alakul ki. Szigorúan véve nem is beszélhetnénk az alkoholbetegségről, hanem inkább alkoholbetegségekről.

Mi a "testi függőség"?

Testi függőségről legtöbbször csak akkor beszélünk, ha már elvonási tünetek lépnek fel. Ténylegesen azonban sokkal korábban elkezdődnek az anyagcsere és az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok változásai, ezért mesterkélt a testi és a lelki függőség szétválasztása.

A testei függőség oka egyrészt a gyakori szerhasználat, másrészt az, hogy a test ennek következtében fokozatosan alkalmazkodik, hozzászokik a szerhez (toleranciafejlődés). Ez végül oda vezet, hogy a testnek szüksége van alkoholra, hogy feladatait teljesíteni tudja. Az ember már csak akkor érzi jól magát, ha hozzájutott a szerhez. Ezzel szemben rosszul érzi magát, ha "anyag" nélkül kell léteznie.

Ha az alkohol lebomlása után az alkoholszint utánpótlása elmarad, a szervezet nem képes gyorsan átállni az új helyzetre. Ennek következtében elvonási tünetek jelentkeznek: remegés, hányinger, erős verejtékezés, alvászavarok, félelem, nyugtalanság. Ezek a tünetek kezdetben szinte észrevétlenül, gyengeségérzéssel és emésztési zavarokkal kezdődhetnek, és akár súlyos, életveszélyes betegségig, a delíriumig fokozódhatnak. A hírhedt "macskajaj" többnyire nem az elvonás jele, hanem a test mérgezettségére utal, melyet az alkohol leépítésekor keletkezett káros melléktermékek okoznak. Az alkohol elvonása általában 5-15 napig tart.

Kombinált függőség - gyógyszerek és alkohol együttes használata - esetén különösen erős elvonási tünetek jelentkeznek. A hosszú felezési idő miatt és, főként gyógyszerfüggőségnél, 4-8 napba is telhet, mire fellépnek! Epilepsziás görcsök leginkább az "ivási szünetekben" vagy az alkohol és a nyugtatószerek elvonásakor fordulnak elő. A függők 3-10 százalékának van az elvonáskor ilyen "nagyrohamnak" nevezett rosszulléte az első 48 órán belül, legtöbbször a józanság elérése után 13-24 órával. A görcsös rohamok és a delíriumok mellett az elvonási tünetek közé tartoznak azok a tünetek is, amelyeknek kezelésére a gyógyszereket eredetileg szánták, vagyis nyugtalanság, feszültség, félelem, fájdalmak, "idegesség", kimerültség, koncentrálási és alvászavarok.

Mi a "lelki függőség"?

A lelki függőség kezdetben enyhe, később egyre követelődzőbb vágy vagy belső kényszer arra, hogy a szerre támaszkodjunk. Hiszen annak segítségével olyan állapotba kerülhetünk, amelyben a problémák nem látszanak olyan komolynak, illetve sok hétköznapi helyzet kellemesebbnek vagy elviselhetőbbnek tűnik. Általában a lelki függőség is alattomosan fejlődik ki. Kezdetben inkább jelentéktelennek tűnő dolgokkal kezdődik, mint például a rosszkedv, a "másnap reggel", a gyakori kedvetlenség és közönyösség. Az ember arra vágyik, hogy egy pohárka itallal hozza magát lendületbe, vagy úgy érzi, hogy csak akkor lesz minden szép, ha előbb lehajt egy pohárral. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a lelki függőség az a meggyőződés, hogy csak a szer segítségével lehet elégedetten élni. És az ember ki is tart emellett a meggyőződése mellett, ha úgy gondolja, hogy képtelen rá, vagy meghaladja az erejét az, hogy a szer nélkül úgy érezze magát, ahogy valójában érezni szeretné. Tehát akkor függő valaki lelkileg, ha a szerhasználat lett a jó közérzet megteremtésének, a túlterheltség és a rossz hangulat legyőzésének elsődleges eszköze. Annak, hogy az érintett tudatosítja-e magában ezt a leküzdhetetlen vágyat, vagy sem, nincs jelentősége.

Amikor valaki egyre több élethelyzetet talál terhesnek, unalmasnak vagy kellemetlennek, akkor a szernek egyre nagyobb és nagyobb lesz a jelentősége a lelki egyensúly szempontjából. Így például az illető önértékelése egyre jobban függ attól, hogy a szer használatára vonatkozó ellenőrzési kísérletei sikerülnek-e vagy sem. Az ellenőrzés minden egyes kudarcát vereségként éli át, így az egyre több lelki energiáját emészti fel.

Ha a szer nem áll rendelkezésére, megjelenik a rosszullét és a félelem. Ez a kemény drogok használatára még inkább jellemző, mint az alkoholéra, hiszen italhoz bárki bármikor hozzájuthat. A félelem megelőzéshez vezet, vagyis tartalékok elhelyezéséhez, megelőző, védekező gyógyszerbevételhez. A függő élete arra irányul, hogy a szer mindig kéznél legyen.

Az ezáltal kialakuló, szerhez kötődő érzelmi függés sokkal tovább tart, mint a testi függőség. A testi függőséget általában egytől három hétig tartó elvonással le lehet győzni. A lelki függőség megszűnéséhez ezzel szemben általában két évre van szükség.

Sok alkoholbeteg gondolja úgy, hogy lelkileg nem függő, mert nem tud olyasmire emlékezni, hogy "bármi haszna származott volna az ivásból". Azt állítja, hogy puszta megszokásból ivott. Erről a meggyőződésről legtöbbször kiderül, hogy téves. Ha egy függő ugyanis a hétköznapokat alkohol nélkül próbálja végigcsinálni, és közben odafigyel rá, hogy mikor érez vágyat a szer használatára, akkor hamarosan nyomára bukkanhat lelki függőségének.
Forrás: Ralf Schneider: Szenvedély? Betegség?

folytatás>>>












Sok éven át rejtőzködtél, hogy ne láthasd meg önmagadat, és hogy senki más se találjon rád. De mindez hiábavaló volt, mert gyakran szembesültél önmagaddal, és sokszor láttak át mások is az álarcodon...
Heinz Körner





Véleményed?

E-mail cím:

Üzenet:


Honlapkészítés