Szeretettel köszöntünk a GAMMA GT Szenvedélybetegek Mélykúti Önsegítő Csoportjának honlapján

ÉLETEMMEL - ÉLETEDÉRT!
Adatvédelmi nyilatkozat
Bemutatkozás
Elérhetőség
Imformációk, hírek
Lelki napok
Támogatóink
Társszervezetek, kapcsolatok
Igyunk-e az egészségünkre?
Az alkoholbeteg útja
Mindennapi rombolás
Kiút a mélységből
Társult betegségek
Fiatalok és az alkohol
Nők és férfiak
Függőség
"Társfüggők"
Galéria
Kreatív Műhely
Keresztút
Tanuságtételek
Gondolatok
Imák
Gondolatébresztő
Nekünk írták
Újabb imák
Alkohol teszt
Rózsafűzér







AZ ÉNEKES HANGJA BETÖLTI A TERMET






A koncerttermen kívül hallottam a következő párbeszédet:
- Micsoda énekes! A hangja betöltötte a termet.
- Igen, néhányunknak ki is kellett jönni a teremből, hogy helyet csináljunk a hangjának.


Érdekes! Hölgyeim és uraim, megtarthatják a helyüket, az énekes hangja betölti a termet, de a térből semennyi helyet sem foglal el.

* * *

Lelki tanácsadáson hallottam a következőket.

- Hogyan szerethetném Istent úgy, ahogyan azt a Szentírás ajánlja? Hogyan szerethetném Őt teljes szívemből?
- Először ki kell vetned minden teremtett dolgot a szívedből!


Tévedés! Ne félj attól, hogy szívedbe zárd mindazokat az embereket és dolgokat, akiket és amiket szeretsz, mert Isten szeretete semmivel sem foglal el több helyet a szívedben, mint az énekes hangja a koncertteremben.

* * *

A szeretet nem olyan, mint a kenyér. Ha adok neked egy szelet kenyeret, akkor másoknak már csak kevesebbet tudok felajánlani. A szeretet sokkal inkább hasonlít az eukarisztikus kenyérhez. Amikor magamhoz veszem, az egész Krisztust veszem magamhoz. De ennek következtében te sem fogsz "kevesebb" Krisztust kapni, hisz te is az egész Krisztust fogadod magadba; meg a következő áldozó is és az azután jövő is.
Szeretheted édesanyádat teljes szívedből, és a feleséged is, meg az összes gyerekedet. A szeretetben az a csodálatos dolog, hogy ha teljesen szereted az egyik személyt, attól a másiknak még nem kell kevesebbet adnod. Ellenkezőleg, így mindegyikük többet kap. Mert ha csak a barátodat szereted, és senki mást, akkor a barátodnak adott szíved és szereteted is nagyon gyenge lesz. Sokkal többet kapna ő is, ha másokat is szeretnél.
És Isten lenne a vesztes, ha azt akarná, hogy csak neki add a szívedet. Add a szívedet másoknak is, a családodnak, a barátaidnak, és Isten is gazdagabb lesz, amikor teljes szívedet ajánlod fel neki.

* * *

KÖSZÖNET ÉS IGEN

Mit jelent Istent szeretni? Az ember nem úgy szereti Istent, mint azokat, akiket lát, hall és megérint. Hiszen Isten nem személy, legalábbis nem abban a z értelemben, ahogyan mi használjuk ezt a kifejezést. Isten az Ismeretlen. Ő a teljesen Más. Felette áll az olyan kifejezéseknek, mint például férfi és nő, személy és dolog.
Ha azt mondjuk, hogy a közönség megtöltötte a termet, és hogy az énekes hangja megtöltötte a termet, ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen eltérő valóságra. Amikor azt mondjuk, hogy teljes szívünkből szeretjük Istent, és hogy a barátunkat is teljes szívünkből szeretjük, akkor is ugyanazt a kifejezést használjuk két teljesen különböző valóságra. Mert az énekes hangja igazából nem tölti be a termet. És Istent sem szerethetjük a szó szokásos értelmében.
Istent szeretni teljes szívünkből annyit jelent, mint teljes szívünkből "Igent" mondani mindarra, amit az élet magával hoz. Elfogadni fenntartások nélkül mindazt, amit Isten elrendelt az életünkben. Hogy Jézussal együtt mondjuk: "Ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tiéd!" Istent teljes szívünkből szeretni annyit tesz, hogy magunkévá tesszük a híres Dag Hammarskjöld szavait:

Köszönet mindazért, ami volt,
És "Igen" mindarra, ami lesz.


Ezt az ember csak Istennek adhatja. Ebben Istennek nincs vetélytársa. Megérteni, hogy ezt jelenti Isten szeretete, annyit tesz, hogy belátjuk, ez nem áll a barátainknak adott szívből jövő, gyengéd és szenvedélyes szeretetünk útjába.
Az énekes hangja elárasztja a termet. Ezt a teremtől semmi sem veheti el, bármennyire is zsúfolt az emberekkel. A közönség jelenléte nem veszélyezteti. Az egyedüli "fenyegetés" csak egy másik hangtól jöhetne, amelyik el akarná fojtani. Istennek megkérdőjelezhetetlen uralma van a szíved felett, függetlenül attól, hogy hány személy lakozik benne. E személyek jelenléte nem fenyegeti Isten szeretetét. Az egyedüli fenyegetés az lenne, ha a szívedben lakó emberek megpróbálnák eltéríteni a te szívből jövő Istennek mondott "Igen" -edet, amellyel mindazt fogadod, amit az életed során Isten neked szán.

Anthony de Mello: A madár dala című könyvéből











AKI KITELJESEDIK MEGVÉDI ÖNMAGÁT

Az embernek szüksége van védelemre, de a nyitottság nélkülözhetetlen








Hol a növény virága? Elrejti a virágkezdeményeit? A kaktusz levelei tövissé módosultak. Magas hajtásai virágzás után elhalnak. Megközelíthetetlenné teszik a növényt. Hegyes tőrökként védik minden látogató madártól a kis hajtásrészeket, megközelíthetetlenné teszik mások számára. A sündisznó egyetlen stratégiát követ. A támadó megjelenésekor összegömbölyödik, védekező állást vesz fel. Jaj annak a rókának, amelyik ilyenkor orrával és talpával közelít, hogy gyenge pontot keressen rajta. A kaktusz egy életen át védekező állásban él, stratégiája a sünéhez nagyon hasonlatos.

Tartózkodóan, védekezően, befelé fordulva lehet úgy élni, hogy minden közeledő megbánja, hogy kapcsolatot akart létesíteni velünk. A hallgatagság még nem jelent érdektelenséget, a tartózkodás nem jelent elzárkózást, mint ahogyan a bőbeszédűség nem a gondolatok értékének fokmérője, és a szív gazdagságát nem a közeledés mutatja minden körülmények között. Azonban a megnyilatkozás jellemző, mint a forrás vize, mint fára a termése. A szívesség, a szolgálat is megmutatja, hogy másokat bántó szándék nélkül élünk, hogy tettre való készség, készenlét töltheti be az embert. Mogorvaság vagy gátlásosság elhatárolja egymástól, derű és természetesség összekapcsolja egymással az embereket. Akit félelem tölt el, tart másoktól, önmaga bástyái mögé húzódik. könnyen elveszíthető az az éltető közeg, amelyet mások figyelme, közeledése jelent. Lehet, hogy ideig-óráig keménynek, sérthetetlennek, megtámadhatatlannak látszik valaki. Az erő azonban lehet kilóra számottevő, fondorlatossága miatt megmérhetetlen, mégis olykor a gyengeség pehelysúlyával és az egyszerűség őszinteségével szemben tehetetlen. Nagy tervek és védelmi stratégiák belső ellenség miatt értéktelenednek el, és lehet, hogy a nagyon bezárt és megtámadhatatlan ember kapcsolatok nélkül elveszíti erejét.

Érvényesül minden, ami meg tudja önmagát védeni. A kaktusz életében a virágzással, a kapcsolatteremtés ideje elérkeztével a zártság egyszerre megszűnik.

Így derül ki sokszor az emberekről is, hogy aki megközelíthetetlen volt hosszú ideig, az kedves, közlékeny, szeretetreméltó, az Egyetlen lesz valaki számára. Senki sem él önmagáért.

A veszélyek olykor elhatalmasodnak, sőt mindent betöltő félelem lepheti meg az embert. Mégsem a bezárkózásé, az önmagát elriasztó stratégiáé az utolsó szó. A morcos, komisz, kiállhatatlan a kiteljesedés vágyának elérkezésekor megkedvelhető, mások érdekeit szem előtt tartó, mások boldogságáért harcoló emberré válhat. Olykor a bizonytalanságot leplezi a védekezés, a szégyent és fájdalmat takarja a visszahúzódás.
Mindannyiunknak van felelőssége abban, hogy bizonyosság, önbecsülés, öröm töltsön be mindenkit, akivel találkozunk.

Zárkózott, vagy nyitott ember vagy?
Mi a Te véleményed önmagadról?
Megegyezik a többiekével?
Sok barátod van, vagy elkerülnek az emberek?
Hajlandó vagy változtatni?
Képes vagy nyitottá válni?
Fontos-e ez neked?
Szükség esetén védeni tudod-e magadat, vagy minden túlzottan megterhel, a problémák lehangolttá tesznek?
Tudsz titkot tartani?
Ne élj vissza mások nyitottságával, bizalmával!

Dr. Czakó Kálmán - Haraszti István:
GONDOLATÉBRESZTŐ
Kiadta: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet













AKI ÁTALAKÍT MÁSOKAT, MAGA IS ALAKUL

Az alkalmazkodás életteret ad a másiknak







A hegyi patak vize görgeti a köveket, amelyek egymáshoz csiszolódva változtatják alakjukat, formálódnak. A kövek élei lekopnak, felületük bársonyosan simává válik. Egyetlen kő sem vonhatja ki ez alól magát, nem lehet változatlan a körülötte folyton változó világban. A kövek egymás hatására alakulnak.

Ami változtathatatlan, megmarad olyannak, amilyen volt. Ami változik, alkalmazkodni képes, formálódik.

Az ember jó természete abban is megmutatkozik, hogy képes alkalmazkodni, változni.
A szeretet arra irányítja figyelmünket, hogy mások szándékait is észrevegyük. Igények, adottságok, szándékok adják meg azt a mozgásteret, amelyben egymáshoz alkalmazkodunk. A zsúfolt villamosban utazók elhelyezkedése, a kirándulási útvonal megválasztása egyformán lehetőséget ad az alkalmazkodásra, ami a másik elfogadását, de formálását is jelenti.

A kövek egymáshoz verődnek, csiszolódnak. Még a jó házasságban is előfordul, hogy megcsörrenek a tányérok, mondja a közmondás.Az élet zajjal és bajjal jár. Aki mindenféle tehetetlenséggel telve, ellenállás nélkül viseli az élet gondját-baját, nem mindenben lesz az eszmények megvalósítója. Sőt, aki erős, aki jól bírja a gyűrődéseket, aki nem riad meg az árnyékától, aki bírja a küzdelmeket és az összeütközéseket, az biztonságot jelent azok számára, akiket szeret.

Keménység, alkalmazkodás, érdekérvényesítés és mások elfogadása, szinte egymásnak ellentmondó események, amelyek egyszerre vannak jelen életünkben. Életünk múlik azon, hogy a helyes arányokat megtaláljuk.

Az élethez hozzátartozik, hogy követelések és engedmények váltják egymást, hogy darabosság és finomság, keménység és szelídség létezik egymás mellett. A nyers erő és az értelmes erőfeszítés között azonban mindig különbséget kell tenni. A merészség és vakmerőség, az érzékenység és a szigorúság is egy időben létezik bennünk. Miközben másokat alakítunk, magunk is formálódunk. Elviselhetetlen az az ember, aki csak másoktól várja az alkalmazkodást, a változást. Soha nem mondhatjuk: Nem tudok mit tenni, én már csak ilyen vagyok. A változás, változtatás lehetősége mindig adott, rajtunk múlik, hogy mennyire élünk vele.

Képes vagy-e változtatni megrögzött rossz szokásaidon?
Akarsz-e, tudsz-e változni mások kedvéért?
Képes vagy lemondani a szeretett másik kedvéért arról, ami neki nem kedves benned?
Ugyanolyan mértékkel mérsz-e , amikor saját alkalmazkodásodról és a másikéról van szó?
Többet vársz netán a másiktól?
Vannak tapasztalataid arról, hogy az alkalmazkodás mindkét félnek örömöt okoz?

Dr. Czakó Kálmán - Haraszti István:
GONDOLATÉBRESZTŐ

Kiadta: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet










Figyelj






Amikor kérlek, hogy figyelj rám,
és Te tanácsot akarsz adni,
akkor nem azt tetted amire kértelek!

Amikor kérlek, hogy figyelj rám,
és Te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy érezned,
akkor az érzelmeimbe tapostál!

Amikor kérlek, hogy figyelj rám,
és Te azt hiszed, hogy neked kell megoldani a problémámat,
- akkor is, ha furcsának tűnik - cserbenhagytál.

Figyelj! Csak azt kérem tőled, hogy figyelj!
Nem azt, hogy bármit is mondj, vagy tégy. Hanem csak Figyelj!
Olcsó a tanács! - és pár fillérért megvásárolható újságokban - folyóiratokban!

Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen!
Talán elvesztettem a kedvemet és botladozom - de nem vagyok tehetetlen.
Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene, - sőt szükségem van arra, hogy
magam jöjjek rá - akkor bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted!

De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek azt tényleg érzem,
nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális...
Amikor már nem kell erőfeszítést tennem, hogy Te is meglásd, akkor tudok
figyelni arra, hogy mi áll az érzéseim mögött.

Amikor már ez tiszta, akkor már a tennivaló is nyilvánvaló!
és nincs szükségem a "jó tanácsra."
Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak,
amikor látjuk mi van mögöttük.

Talán az ima azért sikerül az embereknek, mert Isten csendben figyel.
Ő nem ad "jó tanácsokat", s azt sem mondja, hogyan kell valamit megoldani.
Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.

Szóval, nagyon kérlek, FIGYELJ és hallgass meg!
Ha Te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit,
és amikor befejeztem, akkor mondjad.
Én majd szívesen figyelek Rád!











Vajon létezik-e Isten?








Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtetettek. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:
- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.
- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.
- Csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. Ha Isten létezne, nem lenne ennyi borzalom, gonoszság a Földön.
A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.
Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle, és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan és loboncos szakálla volt.
A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: - Tudja, mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!
- Hogy mondhat ilyet, uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az Ön hajának és szakállának a rendbetételét.
- Nem, nem! - erősködött a vendég. - Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?
- Milyen ostoba érvelés ez, attól még léteznek fodrászok! Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?!
- Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt, nem tartják meg törvényeit? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon.














JÉZUS meglepetései










Felbosszantanak, s Ő azt mondja: bocsáss meg!
Félek, s Ő így szól: légy bátor!
Kételkedem, s Ő azt mondja: bízzál!
Zaklatott vagyok, s Ő így biztat: légy nyugodt!
Egyedüllétet keresek, s ezt mondja: jöjj, kövess engem!
Nagy terveket szövök de Ő azt mondja: add fel azokat!
Vagyont gyűjtök, erre Ő: osszad szét!
Biztonságra vágyom, s Ő így szól: ezt ne várd tőlem!
Élni szeretnék, de Ő: add oda életedet!
Úgy vélem, jó vagyok, mire Ő: ez nem elég neked!
A főnököt játszanám, ám Ő azt mondja: próbálj meg szolgálni!
Parancsolni szeretnék, s Ő ezt mondja nekem: engedelmeskedj!
Szeretnék mindent megérteni, de Ő így szól: higgy!
Világos tényeket akarok. Ő példázatokban beszél nekem.
Költői szépségeket várok el tőle, Ő pedig a mindennapi valósággal szembesít.
Nyugalmat áhítok, Ő meg azt akarja, hogy nyugtalan legyek.
Erőszakkal török célom elérésére, Ő meg örökösen békéről beszél.
Kardot ragadok, ha kell, Ő rám szól: tedd hüvelyébe azt!
Bosszút lihegek, Ő meg azt kívánja: tartsd oda a másik arcodat is!
Békéről szólok, Ő meg azért jött, hogy háborúságot hozzon közénk!
Szeretném elsimítani a dolgokat, Ő meg azt mondja, hogy tüzet szeretne hozni a földre!
Nőni szeretnék, Ő meg így szól: légy gyermek!
Legszívesebben elbújnék, s Ő azt mondja: világíts!
Az első hely kellene mindig nekem, de szerinte üljek az utolsóra!
Szeretném, hogy lássanak! De szerinte a csendes kamrában kell titkon imádkoznom!

Néha kedvem lenne más Messiást keresni; olyat akivel szót értenék, aki nem forgat ki magamból. De azután megcsöndesedve Péter apostol szavait idézem: Kihez mennék? Az örök élet igéi nálad vannak!
Padre Zezinho (Brazilia)









Szádeczky-Kardos György: Nincs időd








Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű szép világot,
A kiserdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!... Nincs időd!











TEGNAP - MA - HOLNAP







Minden hétnek van két olyan napja, ami miatt nem lenne szabad idegeskednünk, ezt a két napot félelem és aggodalom nélkül lehetne tölteni.

Az egyik ilyen nap a TEGNAP - elkövetett tévedésekkel és hibákkal, gondokkal és félreértésekkel, fájdalommal és kínlódással tele. Visszavenni a tegnapot - a világ valamennyi kincsével sem lehet. Cselekedeteinket nem tehetjük meg nem történté, kimondott szavainkat sem szívhatjuk vissza. A tegnap nincs többé.

A másik nap, amely miatt szintén nem szabad aggódnunk: a HOLNAP. Hozhat magával csapásokat, nyomorúságot vagy nagyszerű reményeket vagy középszerű magvalósítást. A holnap felett szintén nincs hatalmunk.
Holnap felkel a Nap, teljes ragyogásában vagy felhők mögé bújva, de hogy felkel, abban biztosak lehetünk. Mégis, míg el nem érkezik, előlegre nem számíthatunk.

Marad hát a MA. S egyetlen nap nehézségeivel bárki szembe tud nézni. De ha ehhez még hozzátesszük a tegnap és a holnap íjesztő végtelenjének terhét, nem csoda, ha összerogyunk súlya alatt. Nem egyetlen nap megpróbáltatásai kergetik az embert a kétségbeesésbe, hanem a tegnap történtek miatt érzett keserű harag vagy lelkiismeretfurdalás és rettegés, hogy mit hoz a holnap.

Ez a nap legyen hát az igazán fontos számunkra: a MA!
















Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette és emlékezz arra a békére ami létezhet a csendben. Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel.
Mondd ki finoman és világosan az igazságot és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is, nekik is megvan a saját történetük.
Ne hasonlítsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te.
Örvendj a terveidnek ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is, ez egy igazi érték az idők változó virágzásában.
Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat és mindenütt az élet hősiességgel van tele.
Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolyan örök, mint a fű.
Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni. És hogy Neked világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a csendet lelkedben.
Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj! Törekedj a boldogságra..

1692-ben egy régi templomban Baltimoreban találták. A szerző ismeretlen





Vannak gondolataid, amit szeretnél másokkal megosztani? Írd meg nekünk, itt!

E-mail cím:

Üzenet:


Honlapkészítés