Szeretettel köszöntünk a GAMMA GT Szenvedélybetegek Mélykúti Önsegítő Csoportjának honlapján

ÉLETEMMEL - ÉLETEDÉRT!
Adatvédelmi nyilatkozat
Bemutatkozás
Elérhetőség
Imformációk, hírek
Lelki napok
Támogatóink
Társszervezetek, kapcsolatok
Igyunk-e az egészségünkre?
Az alkoholbeteg útja
Mindennapi rombolás
Kiút a mélységből
Társult betegségek
Fiatalok és az alkohol
Nők és férfiak
Függőség
"Társfüggők"
Galéria
Kreatív Műhely
Keresztút
Tanuságtételek
Gondolatok
Imák
Gondolatébresztő
Nekünk írták
Újabb imák
Alkohol teszt
Rózsafűzér




FAZEKAS GYURI ATYA KERESZTÚTJA









A STÁCIÓ KÉPEK I.-XIV.-IG STEKLY ZSUZSA BONYHÁDI TŰZZOMÁNCOZÓ MUNKÁI, MELYEK A MÉLYKÚTI KÁLVÁRIA TEMETŐBEN TALÁLHATÓK. 1999. MINDENSZENTEK ÜNNEPÉN KERÜLTEK MEGSZENTELÉSRE.

BEVEZETÉS


Velem, bennem, mellettem, értem járod keresztutadat Jézusom. Segíts, hogy szívvel-lélekkel belekapcsolódjak keresztutad járásába. Átérezzem gyengeségemet és megérezzem, tapasztaljam a Te végtelen szeretetedet.
Amen.

























I. STÁCIÓ:









JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


"Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. Ti lássátok"
Választás és döntés van itt. Jézust mindig a szeretet vezérelte. Most is, mikor dönt: választ, hogy elfogadja az ítéletet - a halált. Pilátus is választ és dönt. Mi vezeti őt? A félelem és a kicsinyesség! Nem vagy a császár barátja - kiáltják - ha nem ítéled el.
Mi is választottunk és döntöttünk. Szeretetéhségünket ki akartuk elégíteni, jó kedvre akarunk derülni, szorongásunkat, félelmünket oldani akartuk és lehetne tovább sorolni mi minden vezetett döntéseinkben. Először csak rosszul döntöttünk, választottunk. A problémáink megoldásában az alkoholt választottuk. Később szenvedélybetegek lettünk. Halálra ítéltek. Bocsáss meg, Uram!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














II. STÁCIÓ












JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Jézus pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahegyre, melyet héberül Golgotának neveznek.
A döntéseimnek, választásaimnak végül szenvedélyemnek következménye van. Keresztem rám került és nekem is hordoznom kell. Ő tudatosan vállalta, én elszenvedem. Mázsás teherként nyom le az iváskényszer, anyagi-családi-munkahelyi problémák és a többi. Mégis mennem kell, mert az élet még nem állt meg. Megyek, viszem másnaposan, vörös szemmel, kiégett aggyal.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!















III. STÁCIÓ










JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


A zsoltáros mondja: "Könnyelmű szóval szóltam, nem botlik meg soha a lábam."
Az első nagy esésem. Szenvedélyem földre nyomott. És nem vettem komolyan. Csodálkozó tekintettel néztem és kérdeztem: Hogy lehet ez? Miért pont én? Velem történt? Hogy kerültem kórházba és ilyen állapotban? De felálltam, megráztam magam s azt mondtam: Majd én megmutatom, majd én megoldom. És mentem tovább a megkezdett úton. Jézus is jön velem, tovább szenvedve értem.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














IV. STÁCIÓ











JÉZUS TALÁLKOZIK ANYJÁVAL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Jézus megállt. Tekintetük találkozott. Édesanyja szemében a döbbenet, értetlenség, segíteni akarás, fájdalom, szeretet, tehetetlenség tükröződött. Segítene, de nem tud, nem teheti. Jézusé kínnal teli, döbbenettel teli.
Máriában közeli hozzátartozóim, anyám, apám, testvéreim vannak jelen, s ők néznek engem döbbent, szomorú, tehetetlen keserűség tekintetével. Néha elfogadtam tekintetüket, néha elfordultam. Ők is tehetetlenül álltak sorsom és keresztem előtt. Nem segíthettek.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














V. STÁCIÓ











CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK A KERESZTET VINNI

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Véletlenül arra járt Simon és kényszerítették a kereszthordozásra.
Nem véletlenül és nem csak egy embert vezérelt mellém az Úr, hogy segítsenek. Jézusom, Te hálásan elfogadtad a segítséget. Én betegségem folytán észre sem vettem vagy elutasítottam a segítséget. Most utólag látom, milyen sokan voltak. Egy ideig hordozták velem vagy helyettem a keresztet. Nekem nem volt könnyebb, nekik súlyos volt és végül elhagytak. Egyedül kellett hordoznom a keresztem, mert nem ez volt a megoldás.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!












VI. STÁCIÓ














VERONIKA LETÖRLI JÉZUS ARCÁT

Imádunk téged? Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Ez a segítség enyhülést adott Jézusnak és Ő hálásan fogadta. A hagyomány szerint jutalmul képmását adta Veronikának.
Enyhülést kerestem sokszor, nem igazi gyógyulást. Enyhülést lelkigyakorlatokon, egyéni vagy csoportos beszélgetések alkalmával, rövid szüneteket tartva italozásaim között. Enyhülést, miközben sebeimet nyalogatva önsajnálatba süllyedtem.
Nem is kaptam jutalmul semmit, nem is indulhattam a gyógyulás útján.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














VII. STÁCIÓ











JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL

Imádunk téged, Krisztus ás áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Megint elestél. Alig bírod már. Bűneink, betegségeink újra földre sújtanak.
Én is elestem újra. Tanácstalanul tűnődök magam felett. Pedig én úgymond mindent megpróbáltam. Kevesebbet inni, csak sört vagy csak bort, csak fröccsöt stb. Akartam egy nap csak egyszer inni. Kulturált, szociális ivó akartam lenni. Makacsul. Nem ment, újból a földig ittam magam.
Jézus fölkelt. Tovább ment.
Én is fölkeltem. Tovább tántorogtam.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!















VIII. STÁCIÓ










JÉZUS BESZÉL AZ ASSZONYOKHOZ

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


A siratók már elsiratnak, pedig még élsz. Előre látják halálodat, előre eltemetnek, ők túl nem láthatnak a tényeken. Nem tudhatják a harmadik nap titkát. Jézusom, Te vigasztalod őket.
Engem is megsirattak. Lemondtak rólam. Eltemettek. És én senkit nem tudtam vigasztalni. Magam mókuskerekében forgolódtam.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














IX. STÁCIÓ












JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


A végkimerülés utolsó pillanatai, a vesztőhelytől néhány méterre. A kereszt súlya, a világ betegségei-bűnei, sokadik visszaesésem újból a porba sújt. Jézusom! Nem veszel igénybe természetfeletti erőt, sem angyalok segítségét nem kéred. Az Atyában bízva felállsz és tovább indulsz.
Sokadik visszaesésem. Dühödten, tompán, kábulattal, szótlanul, gondolattalanul ülök romjaim felett. Már nem remélek és nem bízom senkiben-semmiben. Nem veszek igénybe természet feletti erőt, sem angyalok segítségét nem kérem. Az Atyához sem fordulok. Életösztönömtől vezetve kínnal, keservvel felállok és tovább tántorgok utamon.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














X. STÁCIÓ











JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Jézusom! Nem maradt más tulajdonod, csak a köntösöd. De ezt is soknak találták és elvették Tőled. Már csak egyetlen dolog szükséges, a kereszt, a kivégzés eszköze. Uram, megfosztottak ruháidtól, vele együtt emberségedtől - méltóságodtól.
Végül én is elvesztettem méltóságom, emberségem. Fizikailag összetörve, leépülve, remegő kézzel-lábbal-gyomorral, talán saját piszkomban vergődve. Erkölcsileg lemeztelenítve. Megbízhatatlanná váltam, talán a munkám és családom is elvesztettem. Emberek pillantását kerülő, ember-kerülő lettem. Mindentől, mindenkitől elhagyatva már csak a keresztem maradt.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!














XI. STÁCIÓ











JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot


Jézusom! Az én bűneimért, betegségemért szúrtak át. Az én gonoszságaimért törtek össze. Az én békességemért ért utol a büntetés. A Te sebeid szereztek nekem gyógyulást.
Teljes hosszával, teljes valóddal fekszel a kereszten, Uram. Kezedet-lábadat erővel ráfeszítették a keresztre. Ráfeszülsz és a biztonság kedvéért még oda is szegeznek. Meg ne moccanj.
Kezem-lábam remeg. Testem hideg verejtékben. Egyedül bitómmal - szenvedélyemmel. Eggyé váltam az alkohollal! Felfeszített és nincs tovább, csak egy irányba, a végső pusztulásba.
Hogy biztosan fönt legyek, jönnek a szegek, az utolsó felesek. Végleg ki vagyok terítve. Szenvedélyem bitójáról le nem jöhetek.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
















XII. STÁCIÓ











JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Jézusom! Egyedül voltál haláltusádban és halálodban. Bár néhányan álltak a kereszt körül, a katonák, a százados, ki megvallotta "Ez valóban Isten fia volt", néhány asszony, édesanyád, a szeretett tanítvány. Mégis teljesen egyedül voltál és mintha Atyád se figyelne rád. A haláltusa 3 órája hosszú. Hosszabb, mint az élet 3 órája, vagy az élet 33 éve. A haláltusa 1 pillanata örökkévalóság. Beteljesedett, beteljesítetted értem.
Végül én is egyedül maradtam. Bár voltak körülöttem, ki mély fájdalomban, szomorúságban tehetetlenül szenvedve, ki közönyösen nézte halálomat. Haláltusám - utolsó alkoholos nappalom-éjszakám - egy örökkévalóság. Lesz-e feltámadás? A végső megsemmisülés peremén, a szívem mélyén én is Atyámhoz kiáltottam.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!













XIII. STÁCIÓ












JÉZUST LEVESZIK A KERESZTRŐL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot


Jézusom! Szent Szűz Anyád ölében vagy. Ő tart, néz, szívében bánat, fájdalom, krisztusi szeretet. Nem tudsz erre a szeretetre válaszolni, halott vagy.
Egész életemben, de különösen küzdelmemben majd halálomban - mélypontomon kik és hányan tartottak kezükben? Mikor tehetetlenül-reménytelenül nyaldostam sebeimet - hányan imádkoztak értem?
Egy biztos! A legmélyebb pontomon is Istenem - Atyám tartott tenyerében és a Szűzanya köntösében. Ezért nem hullottam a semmibe!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!













XIV. STÁCIÓ












JÉZUST A SÍRBA HELYEZIK

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Eltemettek Uram. Átadtak az enyészetnek. Visszavonhatatlanul, végleg beteljesedett. De valóban vége?
Ez az én végem is! Itt már végképp nincs senki csak Isten és én a feneketlen sötétség mélyén. Se Szűzanya, se arimateai József, sem János. Nincs alkohol, nincsenek gondolataim. Nincsenek kérdések - hová-merre-hogyan tovább - és nincsenek válaszok se. Nincs múlt, nincs jövő, a jelen pillanatot is alig érzékelem, ha érzékelem. Nincs terv, cél, számadás, ítélet.
Sírban vagyok, alkoholizmusom, múltam sírba téve. Üresen nézek ki a fejemből, sötétségemből, és halovány fény dereng. - De valóság-e?

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!








XV. STÁCIÓ




JÉZUS FELTÁMAD

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.


Pilinszky János így fogalmazza meg:

És felzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
S megszűnhetett dobogni szíve -
Harmadnapra legyőzte a halált,
Et resurexit tertia die.

Atyánk feltámasztott, Jézusom. Most már élsz örökké bár a sebhelyeidet hordozod. Ezek hitelesítenek Téged.
Te megszabadítottál Jézusom és én is feltámadtam, igaz erre az életre, de feltámadtam. Újra élhetek, új életet kezdhetek. Megszabadulva az alkohol rabságából szabad lettem. Örömteli, ragyogó, mégis kicsit szomorkás, fájdalmas-különös tekintettel nézhetek Rád, magamra, embertársaimra. Sebhelyeimet, forradásaimat tovább hordozva - melyek hitelesítenek engem és a Te szabadító művedet - élek és hirdetem dicsőségedet. Hála Néked!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

















BEFEJEZÉS









Fogolykiváltó Boldogasszony kegyképe, Makkosmária


Uram Jézus! Veled jártuk keresztutad, és Te velem jártad keresztutam. Hálát adok értem vállalt szenvedéseidért, halálodért, feltámadásodért. Hálát adok, hogy engem megszabadítottál. Kérlek segíts, hogy ezentúl mindig a józanság útján járjak. Te legyél életem középpontja, s ha bármilyen baj, nehézség, probléma adódik az életemben, azt a Te kegyelmeddel, segítségeddel, kezedet fogva oldjam meg.
Szűz Mária, betegek oltalmazója, Fogolykiváltó Boldogasszony könyörögj érettünk.
Ámen


Fazekas György, Máriagyüd, 2010. szeptember 5.

























A KERESZTÚTJÁRÁS HAGYOMÁNYA




A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Via Dolorosa: a fájdalmak útja. Via Crucis: a kereszt útja. A hagyomány szerint a szenm körúton már a föltámadás utáni napokban végigmentek néhányan (az Utolsó Vacsora terme, Annás és Kaifás háza, Golgota, Szentsír, Praetorium, Getszemáni kert, Olajfák hegye, Kidrom-völgy, Soin hegye). Hagyományként élt az is, hogy a Boldogságos Szűz felkereste Fia szenvedésének helyeit annak mennybemenetele után.
Később emlékkápolnákat is létesítettek az útvonal főbb helyszínein. A ferences atyák vezetésével már a tizennegyedik századtól zarándokok látogatták, bár azok az állomások nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Szabadtéren a németek állítottak föl először a 15. században - hét állomással. A tizennégy stációs forma Betlehmben 1518-tól honosodott meg. Az Itália apostolának nevezett Prt Maurizio-i Szent Lénárd népmissziójának köszönhetően kontinensünkön a tizennyolcadik században terjedt el a tizennégy állomásos forma

Keresztúti ájtatosság: elmélkedő imádság, mellyel a hívők fölidézik Jézus →keresztútjának történéseit. - Végzéséhez hozzátartozik a →mozgás, azaz végig kell járni a stációkat, mert ez segíti az átélést és azonosulást a szenvedő Jézussal. Betegség v. más súlyos akadály esetén ez elhagyható, s egy-egy szentképet v. ún. →stációs feszületet szemlélve is végezhető. A megfelelő fölkészültséggel végzett ~ →teljes búcsúval jár. - A közösen végzett ~ot vezetheti pap, de laikus is. VI. Pál p. (ur. 1963-78) óta Rómában, a Colosseumban a nagypéntek esti ~ot a pápa vezeti. - Végezhető imakönyvből, keresztút-gyűjteményekből, v. kötött szöveg nélkül, saját szavakkal. Az elmélkedő szövegek összeállíthatók teljes egészében a Szentírásból is (ÉE 1059. o.), a 6. stáció kivételével valamennyi stáció közvetlenül v. közvetve az evang-ra épül. - A ~ sajátos napja a →péntek (bármely más napon is végezhető, főként magánáhítatból). Nagyböjt péntekjein az egyh. közösségben végzi, különleges jelentőségű a nagypénteken de. 9 vagy du. 3 órakor végzett ~ (lehetőleg pap vezeti). - A ~ra lelkiismeretvizsgálattal és a →tökéletes bánat felindításával jó készülni. A ~ot keresztúti ének vezeti be (Jézus szenvedéséről, bűnösök emlékezzünk, v. Szívünk, lelkünk most kitárjuk: ÉE 695, 696). A stációk előtt a keresztúti ének egy-egy vsz-át éneklik (a stáció történését tartalmazza), majd térdet hajtunk, és az „Imádunk téged Krisztus és áldunk téged” verzikulusra mindenki válasza: „Mert szent kereszted által megváltottad a világot”. Ezután köv. az elmélkedő szöveg (szenvedéstörténet részletei stb.) olvasása, majd rövid, csöndes, belső elmélkedés. A stációt a Miatyánk, Üdvözlégy, Könyörülj rajtunk, Urunk, könyörülj rajtunk! imádságok zárják, majd a keresztúti ének újabb vsz-a elvezet a köv. stációhoz. - A ~ fontos az Egyh. életében: a lit. cselekmények (→szentmise, →zsolozsma, →szentségek) után és a →rózsafüzér mellett a ~ a leghatékonyabb imádságos gyakorlat. Célja, hogy a keresztút gyümölcsei az imádkozó lelkében is megteremjenek.

A keresztúton nem egy halott emléke előtt tiszteleg a lélek. Jézus szenvedésének és halálának szemlélésében a mindig élő Isten Fia és az Ő elevenítő Lelkének termfölötti hatásai, kegyelmei adatnak a megfelelő módon közeledő léleknek. Ezek termik azokat a gyümölcsöket, melyek minden keresztény számára szükségesek a saját életének keresztútján. Ugyanis Krisztus követése a keresztúton nem külső utánzása valaminek, hanem tanítvánnyá, hasonlóvá formáló benső tevékenység (vö. Fil 2,58). A szenvedés szemlélésében a lélek megkapja a kegyelmet (ki-ki a hite, ill. hitbeli fölkészültsége szerint), hogy megismerje, megszeresse és gyakorolja azokat az erényeket és tökéletességeket, melyeket Jézus a keresztútján mutat számára. - Egyh. rendelkezések a ~ról: XII. Kelemen p. (ur. 1730-40) 1731. I. 16: megerősítette a ~hoz fűzött búcsúkat; IV. 3: a köv. szabályokat adta ki: a) keresztutat csak az obszerváns és reformált ferencesek állíthatnak; b) állítását csak r. elöljáró engedélyezheti; c) a szokásos formában 14 stációval kell fölállítani, keresztek v. kpnák jelenítsék meg a szenvedés misztériumait; a tp-on kívüli ~ tp-ban kezdődjék v. végződjék. - d) ha lehet, külön keresztutat állítsanak a ffiaknak és a nőknek; e) a ~ot mindenütt a már bevezetett forma szerint, egyformán végezzék, s a vez. előtte mindenkit buzdítson, hogy csendben és összeszedetten vegyenek részt. - f) nem kell minden stációnál 6 Miatyánkot és 6 Üdvözlégyet elmondani, hanem rövid elmélkedés után a bűnbánat fölindítása mellett elegendő egy-egy. - g) ha a tp-ban zsolozsma v. mise van, ne végezzenek ~ot. - h) ne hirdessék ki és ne írják ki sem a kpnákban, sem a stációkra a nyerhető búcsúkat, hanem csak szóban közöljék, hogy aki részt vesz a ~on, a p. engedélye alapján ugyanazokat a búcsúkat nyerheti el, mint azok, akik Jeruzsálemben járják végig a keresztút állomásait. - 1750: a mariánus tart. kápt. elrendelte, hogy havonta egyszer minden konventben végezzék el a ~ot. - 1999-es szabályozás szerint: a) a ~ot szabályosan fölállított stációk előtt kell végezni; b) ált. elmélkedési anyagot olvasnak könyörgéssel, de végzéséhez elegendő a Jézus szenvedéséről és haláláról való elmélkedés; c) járni kell stációról stációra, közös végzésnél legalább a vez. járja végig a stációkat; d) a betegek a ~ búcsúját félórányi Jézus szenvedéséről szóló olvasással és elmélkedéssel elnyerhetik. **

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon.






Csanádi Béla

Keresztúti napló






1. Minden nap megítéllek.
Nem szóval. Ahogy élek.

2. Lásd, amit adni tudtam
Kereszt volt szakadatlan.

3. Tántorgok botladozva.
Csak bűnteher ne nyomna!

4. Ha anyád jönne szembe
hogy nézne most szemembe?

5. Miért csak parancsszóra
állok melléd a jóra?

6. Akinek Te vagy gondja,
Szívében arcod hordja.

7. Újra a fölre estem.
Segíts föl kegyelemben!

8. Sírjon a maga vesztén
száraz ág, rossz keresztény.

9. Bukás ezernyi tettem.
Ne hagyj elveszni engem!

10. Testem vad árvasága
Ne vigyen pusztulásba.

11. Kereszt, szegekkel ékes!
Micsoda ölelés ez?

12. Halálod lesz az élet,
ha tudok halni véled.

13. Kit Mária félt, gyászol,
félhet-e a pusztulástól?

14. Sírod sugárzó éje,
feltámadás reménye!












Rövid Keresztút









I. Pilátus ítélete. Tiszta kéz - piszkos lelkiismeret.

II. Önkéntesen elfogadni a keresztet annyi, mint felelősséget
vállalni saját sorsunkért.

III. Nem állhatsz lábra, ha nem estél el. De csak azért kelsz föl,
hogy folytasd az utadat.

IV. A szenvedés mélységét szívvel lehet csak mérni,
nem könnyekkel.

V. A szeretet azt jelenti: vinni a felebarát keresztjét.

VI. Odanyújtani a kendőt, hogy valaki letörölje az izzadságot
annyi, mint a nagy hit kis jelét adni.

VII. Elesni - emberi dolog. Felállni - még emberibb.

VIII.Ahhoz, hogy együtt érezz más fájdalmában, először saját
bűneid felett kell sírnod.

IX. Ha felállsz az utolsó elesés után, az azt jelenti, hgy
legyőzted a test vonzását.

X. Ne a kegyelem ruháját vesd le, hanem a bűnét.

XI. A kereszt a leghatásosabb tanítói katedra.

XII. A keresztény csak a jobb kereszten halhat meg.

XIII."Kitartani mindvégig" azt jelenti: csak akkor lejönni
a keresztről, amikor már meghaltál.

XIV.Jézus halála után már a sírok többé nem "örök
nyugvóhelyek".

XV. A húsvét a kereszt érmének a szebbik oldala.

Ismeretlen.












Korzenszky Richárd: Keresztút







I. Elítélik. Elítélem. (Elítélnek.)

II. Ráteszik. Ráteszem. Rámteszik. (Vállalom?)

III. Leroskad. Leroskadok. (Bírni akarja. Bírni akarom?)

IV. Átöleli. Az útját járja. (Ránézek-e? hogy az utamat járjam!)

V. Ő segíti. Elfogadja. (Segítek-e elfogadva?)

VI. Kendőt nyújt. Ő arcát adja. (Ha letörlöm, nekem adja.)

VII. Összerogyott. Összerogyom. Földre sújtja. Földre sújtom. (Újra kezdi. Újra kezdem?)

VIII. Megsiratják. Tovább járja. (Megsiratom. Megkövetem?)

IX. Földre esett. Földre rogyott. (Segítem-e továbbmenni? Magam hagyom megsiratni?)

X. Megcsúfolják. Lecsupasztva. (Bírom-e még megcsúfolva?)

XI. Felszögezik. Felszögezem. Felszögeznek. Tehetetlen. Önként teszik. Értünk teszi. (Értük teszem? Teszem értük?)

XII. Fölfeszítve teljesíti. Akaratát véghezviszi. Elsötétült. (Befejezte?)

XIII. Leemelik. (Nézem-e még?) Ölbe teszik. Sötét az ég.

XIV. Sírba teszik. (Sírba tesznek.)


Sárba tiport életeknek
Hajnal támad harmadnapra.
Föltámad majd virradatra.
Élet fakad a világnak,
Annak, aki Vele járja.







Honlapkészítés